Ahogy jött a hideg és ahogy bent ragadtunk a meleg lakásban, vagy kimenekültünk a sok melchesteri duma elől,egyre jobban kijöttünk egymással Roxyval.

Sajnos anya és Roxy között pont egy éles hasadék keletkezett. Egyre többet veszekedtek,pedig közeledett a szeretet és béke ünnepe.

Igen a karácsony. Mondjuk ilyen korunkban már nem a sok játék számított ajándéknak,hanem bizony a család,a szeretet.

Ezen a télen nagy hó esett,amit ki is használtunk. Imádjuk egymást dobálni annyira jó móka!

Persze a melchesteri levelek csak úgy ömlöttek, nem is tudom mikről írtak benne,de anyának nagyon fontosak lehettek.

Természetesen januárban újra mehettünk az iskolába. Roxy nagyon utálta, azt el is mondta nekem,hogy így május fele már nem is megy be az órákra hanem, lemegy parkba,megeszi az uzsonnáját amíg haza nem jöhet. Leginkább a játszótéren szeret lenni,ahol a kicsikkel játszik és vigyáz rájuk,amíg a szülők nyugodtan trécselhetnek.
Még jó,hogy én az emelt szintű osztályba járok,nem oda ahova Roxy! Kiszúrják a szemem azok az ocsmány alakok a felzárkózóba! De szerencsém van!

Majd a nap is kisütött és már a teraszon lebzselhettünk. Roxy a szokásos és kedvenc koriját vette elő,én meg a nyári magazinokat és regényeket. Csuda jó ilyen szép időben olvasni!

Aztán eljött a június,a biziosztás. Roxy csakis kizárólag azért szerette ezt a napot mert végre magassarkút vehetett fel. A többit mind utálja. Bár én se vagyok oda az ünneplő egyenruháért meg az órákig tartó igazgató beszédéért, de mégis olyan jó amikor kimondják a nevemet és kapok pár oklevelet. Khm...Bocsi Roxy.

Folytassam még?

Szóval eljött a nyár! Végre! Bár nekünk ez a nyár cseppet se lesz unalmas. Ahogy végeztünk a sulis dolgokkal,anya máris pakolni kezdett.

Roxy: Miért most? Nem ér rá augusztusban? Már az utolsó nyarunkat se tölthetjük el itt?

Gerda: Nagyon sajnálom,de nem. Szeretném,hogy legyen időtök az ottani helyet megszokni.

Roxy: Te anya, nem gondolod,hogy mindent túl időben akarsz megtenni? Már ezt az egészet is egy évvel ezelőtt elmondtad,mikor ráért volna később is! Most meg ez! Pfff...

Gerda: Ne vágj pofákat és ne szemtelenkedj kislányom! Inkább menj föl a szobádba és pakolj végre össze!

Roxy: *Hülye!*

Tyler: Várj Rox! Segítek!

A könyveket gyorsan bedobtam a szobámba és átmentem Roxyhoz.

Tyler: Uh..hát itt  sok dolgunk lesz!

Pár nehéz napon át az egyre melegebb nyári időben mi csak pakoltunk és próbáltunk mindent elrakni a dobozokba. Hihetetlen,de legalább 2 hét elment erre!
Kész káosz volt! Anya rohangált fel-alá,Roxy nem volt hajlandó semmit csinálni, apa próbált segíteni, én meg hát, vagy beszívtam az utolsó itteni friss levegőt vagy rakosgattam a dobozokat. Ez a nap a költözés napja. Ma hatkor keltünk,és igen még Roxy is!

Nyolc körül megérkezett a költöztető "csapat",hogy bepakolja a cuccokat. Nagy Alf és kicsi Bernienek  hívták őket. Igazából közöttük nem volt semmi különbség, egykorúak lehettek és a magasságuk is egyezett.

Bernie a lámpát szerelte le, Alf pedig.... hát nem is tudom nekem úgy tűnt mintha Roxyval szemezne,de nem akartam elhinni.

Tyler: ROXY!

Roxy: Mi van húgi?

Tyler: Khm.. Segítesz összepakolni a maradék dolgokat a szobámból? Mert én nem bírom!

Bernie: Figyelj, most mész és szépen bepakolod a cuccaidat. Roxyra szükségünk van itt!

Roxy leugrott a dobozról, gyorsan pózba vágta magát,nagy Alf és kicsi Berni tapsolt,majd azt mondta:

Roxy: Menjünk Ty!

És szépen kimasíroztunk a szobából.

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés