Gerda: Figyeljetek rám! Itt az ideje,hogy továbblépjünk! Muszáj elvinnünk innen titeket, olyan környezetre van szükségetek, ahol úrilányt faragnak belőletek.

Roxy: Micsoda? Jó itt nekünk, nem, Okostojás? Nem akarunk semmiféle sznobtartály iskolába menni.

Tyler: Hát őő....

Gerda: Tessék! Itt a reklámfüzet!

Oké mondtam és megfogtam. Anyáék árgus szemekkel figyelték minden mozdulatom. Melchester (ejtsd: Melcseszter) volt ráírva,szép nagy aranyozott betűkkel. Hatalmas szürke,viktoriánus épület fényképét lehetett látni alatta. Olyan volt mint álmaim kastélya!

Tyler: Nézd Roxy!

Roxy: Itt laknánk?

Lucas: Van gondnoklakás.

Gerda: És modernizált! De Roxykám biztos régimódinak néznéd..

Roxy: Már jártatok ott?!

Gerda: Nem! Persze,hogy nem. Csak az interneten találtunk rá erre a hírdetésre. Házaspárt kerestek.

Roxy: És mégis hol van ez a Melchester? Miért nem járhatok a sajátomba?

Gerda: Ahova ti jártok az egy lepratelep. Nézd meg Roxanne mi lett belőled is! És innen vagy kétszáz kilométer, vidéken van.

Roxy: Na persze! Azt már nem!  Maradok a haverokkal!

Gerda: Pont ezért költözünk el innen! Belehalok,hogy azokkal a semmirekellő alakokkal lógsz! Épp jókor lépünk le, hiszen mindjárt itt van nektek az érettségi és ez a hely csodálatos lehetőség! Melchester....

És tessék! Már megint kezdi a parfümös kiejtését.. Azért én még megkérdezek tőle valamit,hiszen november van!

Tyler: Anya! És mégis mikor megyünk? Most kezdtük ezt az évet! Máris váltsunk?

Gerda: Persze,hogy nem! Majd nyáron megyünk,de gondoltam, hogy jobb ha időben tudtok róla.

Tyler: Hű az jó...

Roxy: Időben? Nincs még egy kicsit korán? Hogy lehettek ilyenek?

Roxy: Utállak!!!

Rita: Na,de Roxy!!

Tyler: Roxy!

Nem bírtam ki. Én is rohantam utána.

Tyler: Roxy!!!!!!

Roxy egyik különleges képessége,hogy kb 1000-szer gyorsabb nálam és ő már a szoba egyik sarkában kuksol,pedig én se indultam olyan későn.

Tyler: Roxy...

Roxy: Hagyjál! Menj ki a szobámból......

Természetesen leültem hozzá és a szokásos kedves hangomon megpróbáltam megnyugtatni, mert bármennyire is hiszi mindenki azt,hogy utáljuk egymást, mi tudjuk: elválaszthatatlanok vagyunk!

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés