1. rész

Echo: Sziasztok! A nevem Echo, ma lettem tizenhét éves. Épp a nagymamámhoz megyek látogatóba, de sajnos ez elég bonyolult helyzet, ugyanis a nagymamám Rómában él a Vatikán közelében. Elég nehézkes az oda jutás, ugyanis én Zotte városában élek, ami olyan hangyányi, hogy nem is látszik a térképen. A városban, vagy inkább azt mondom faluban csak 2 busz megálló van az egyik egészen a keleti csücskében és van egy hozzánk közelebb egy kastély előtt. Na én most itt vagyok, de nem tudom, hogy sikerül-e eljutnom Rómáig, mert borzasztóan érzem magam. 

Echo: /Elájul/

Idegen: *Nahát, nahát! Szegény kisasszony biztos rosszul érzi magát! Azt hiszem beviszem a házba. Még nem fenyegeti veszély, legalábbis estig.*

Idegen: Hóóó-rukk!

Idegen: *Remélem hamar felébred!*

Echo: *Hol vagyok?*

Idegen(Hátulról): A kastélyomban.

Idegen: A nevem III. Jonathan Rous, tizenhét éves. Az öcsémmel élek itt, a szüleink hátra hagyott kastélyában.

Echo: /bólintva jelzi, hogy érti/

Jace: De nyugodtan hívj csak Jacenek. /Mosolyog/

Jace: Viszont hamarosan indulnod kell. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan távoznod kell, de nem maradhatsz estig.

Echo: Értem és köszönöm, hogy nem hagytál ott a buszmegállóban. 

Jace: Semmiség.

Echo: Nem, nem az! Ritka az ilyen jó ember. Remélem egyszer majd meghálálhatom.

Jace: Ja, ember... /suttog/

Echo: Mi?

Jace: Semmi, semmi! Hamarosan indulnod kell, mert már kezd sötétedni!

Echo: Értem. /Felül/ Még egyszer, köszönöm!

Jace: Nincsen mit. Tényleg!

Echo: /Rámosolyog/ Na megyek.

Súgó Még nincs hozzászólás.