3. rész

Lorah: Mi? Viccelsz ugye?
Cole: Nem. Szép lassan engem is be akarnak építeni. Most komolyan, te elhiszed ezt? Még hogy megmakacsolták magukat. A társaságnak a vérfarkas irtás az első, nem az, hogy én is részt vegyek benne.
Lorah: Vigyázz magadra!
Cole: Igyekszem.

Rebecca: Semmi ruhacsere?
Cole: Számít az, hogy mi van rajtam?
Rebecca: Nem bikákat kergetünk, hogy pirosba gyere.
Cole: =,=

Az erdő szélén:

Thomas: Hello.
Amanda: Hello. Mindenki itt van?
Thomas: Hatan vagyunk összesen.
Amanda: Oké.

Tíz perc múlva:

George: A műszerek szerint az erdő teljesen üres, de nem bízunk semmit a véletlenre.
Amanda: Nem az erdő közepén, hanem itt válunk ketté. Cole és Rebecca George-al megy, a többiek velem.

George: Senki se maradjon le.
Rebecca: Higgye el, meg tudom védeni magam.
George: -,-

Rebecca: Na Colyy, félsz?
Cole: Még mindig Cole a nevem.
George: Kíméljetek meg a gyerekes veszekedésektől oké?
Cole: Felőlem.

Amanda: Menjünk tovább. Még csak a felénél járunk.

Olivia: Miért nem hoztuk a fegyvereket?
Amanda: Egy lény miatt nem szoktam felfegyverezni magam, de bénítás céljából van nálam egy pisztoly.
Olivia: Oké.

Rebecca: Miért állsz folyton az utamba?
Cole: Békén hagynál? Csak sétálok.
Rebecca: Be vagy tojva? Ezért nem mersz gyorsabban menni mi? Gyáva vagy Cole!

George: Mindig ilyen?
Cole: Ez semmi.
George: Megnyugtató. Remélhetőleg befejezzük ezt az egészet, még mielőtt megölitek egymást.
Cole: Remélhetőleg.

Auuuuu. Auuuuu.
Rebecca: Ha?

Rebecca: Ti is hallottátok?
Cole: Mit?
Auuuuu.

Rebecca: Farkasüvöltés, de nem innen jön. Futás!

Cole: Minek futni, ha nem itt van?
Rebecca: Otthon van egy radar, az ki tudja mutatni, hogy honnan jött a hang. Megkeressük, és elkapjuk.
Cole: *Csak ne Lorah legyen az.*

Rebecca: Mindenki itt van, mire várunk még?
Thomas: Menjünk!

Rebecca: SZÁLLJ MÁR BE!!! HA MIATTAD VESZÍTJÜK EL, KITEKEREM A NYAKADAT!!!

Olivia: Jól vagy Cole? Miért nem szálltál be?
Cole: Csak megszédültem. * Húzom az időt.*

Otthon:

Rebecca: Gyorsan!

Cole: Lorah!
Lorah: Ha?
Cole: Mondd, hogy nem te voltál!
Lorah: Mi?
Cole: Mondd, hogy nem te vonítottál!
Lorah: Nem én vonítottam.
Cole: Egész biztos?
Lorah: Hidd el, tudnék róla. De elárulnád, hogy mi a bajod? Remegsz.

Cole: Az erdőbe sétáltunk, amikor farkasüvöltést hallottunk. Nem onnan jött, ezért gyorsan hazasiettünk, és most apámék odafent nézik, hogy honnan jöhetett a hang.
Lorah: Nem én voltam, és a falkán kívül, akik tegnap meghaltak, nem ismertem mást a környéken.
Cole: Az nem számít.
Lorah: Mi az, hogy nem számít?
Cole: Te egyedül vagy. Hogy lehetnének jók a kapcsolataid?
Lorah: Most mi van? A fejedbe szállt a vadászosdi vagy mi?
Cole: Nem tudhatsz mindenről.
Lorah: Nem is azt mondtam, hogy az úgy is van, ahogy én tudom, de úgy látszik, hogy veled most nem lehet beszélni.

Cole: Hova mész?
Lorah: El…

Cole: Hova? Ki az udvarra? Az erdőbe?
Lorah: Nem. Anyád elé, hogy lepuffantson!
Cole: Mi? Most mi a bajod?
Lorah: Semmi…

Cole: Lorah!
Lorah: Befogadtál, hogy lakjak a szobádba és aludjak a kanapén. Véletlen ledőlök az ágyadra és elalszok, és te mit teszel? Befekszel mellém. Próbálok segíteni azzal, hogy elmondom azokat a dolgokat, amiket tudok, vagy dolgokat, ahogy tudok, és mit csinálsz? Azt mondod, hogy nem számít. Semmibe veszed. Akkor minek vagyok itt? Miért akarod ennyire, hogy itt legyek? Kell egy csaj, aki mellett aludhatsz? Bocsi, de erre nem én vagyok legalkalmasabb. Tudod, szörnyen horkolok, és esténként álmába kitekerem a nyakát az olyanoknak, mint te.
Cole: Csak nem akarom, hogy meghalj. Ülj le, és beszéljük meg. Sajnálom. Hallod? Sajnálom.

Lorah: Ne rángass!
Cole: Annyira nagy baj, hogy vigyázok rád? Egész este tök éberen aludtam, hogy ha kimész a szobából, felébredjek, és utánad menjek. És szükség is volt rá.
Lorah: Marha nagy szükség volt rámhozni a szívbajt.
Cole: Oké. Akkor itt és most közlöm veled, hogy ha az alvással, vagy a beszédemmel, vagy akármi mással megbántottalak, sajnálom. Bocsánat.

Lorah egy hosszú pillanatig habozott.

Lorah: Nem kellett volna egyből kiakadnom.
Cole: Csak ideges vagyok, mert azt hittem, hogy te vonítottál. Ilyenkor elég megfontolatlan vagyok.
Lorah: Végül is, semmit sem tudunk egymásról. De azért nem kellett volna ilyeneket a képedbe vágnom. Sajnálom.
Cole: Akkor?
Lorah: Mintha mi sem történt volna.
Cole: :)
Lorah: :)

Rebecca: Van már valami?
Thomas: Igen. A belvárosból jött a hang, és közeledik.
Rebecca: Hová?
Thomas: Házakon és utakon átugrálva egyenesen a házunk felé.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés