Amy: Cortney! De....dee...

Cori: Mi de? Nincs de! Tudom,hogy igaz!

Amy: Miből gondolod ezt a sületlenséget?

Cori: Hát elég könnyű volt kitalálni! Csak nekem vörös a hajam a családban! Nem is beszélve a szekrény mögötti pincéről,és a padlásról a pajtában,ami tele van rengeteg emlékkel és bizonyítékkal az igazi anyámról!

Amy: Úristen,de hiszen milyen emlékek?? Mindent eltávolítattam Daniellel!

Cori: Szóval önző módon kisajátítottál? Még is,hogy képzelted ezt? Nem te voltál a legjobb barátja Laurennek?

Amy: Cortney......Ez hosszú...

Cori: És? Nekem aztán van időm! De szerintem már tudom mind. Annyit írt a naplójába anyám! Csak nyilván azt nem,hogy halt meg.. De Amy mond, hogy az igazi,vér szerinti anyám meghalt és te nem vagy az!

Amy: Jaj Cortney! Ez olyan szomorú... Imádtuk anyáddal egymást, egészen 20 éven keresztül,de ...

Cori: De? Meghalt? Hogyan halt meg?? Tudni akarom! És azt is,hogy ki az apám aki nem halt meg és most leveleket ír nekem? Mért nem hozzá kerültem?

Amy: Tessék? Az apád?

Cori: Igen. Mert gondolom nem Daniel,ha te sem. Ugye? Mond már el!

Amy: Jó igazad van.. Csak nem így akartam,hogy megtudd. Még nagyon  kicsi voltál és engem kezdtél anyának szólítani. Nem tudtam,hogyan mondjam meg neked. Szörnyű volt. Ezért Daniellel úgy gondoltuk,hogy örökbe fogadunk,hogy a mi lányunk legyél.

Cori: De ez így nem megoldás! Elhallgatni az igazságot? Pffff...

Amy: Ne szólj bele inkább!

Cori: De igen! Mivel rólam van szó! Mért halt meg az anyám? Mért rejtetted előlem az igazságot?

Amy: Hát mert...izé... ez nehéz így......

Cori: Igen? Ennyire? Akkor tudod mit?!

Cori: Nem is érdekel! Ha te nem bírod rendesen kinyögni,elmegyek!

Amy: Mit csinálsz Cortney?!

Cori: Már mondtam! Ég veled!

Peter: Cori! Te jó ég,hát jól vagy?

Cori: Gyere fel velem!

Peter: ?

Peter: Na,fent vagyunk! Cori szólalj már meg! Örülök,hogy végre jól vagy,de nem értem mit csinálsz!

Cori: Elmegyek! Segíts,csomagolni!

Peter: Tessék? Még is hova?

Cori: Az mindegy,csak el innen! Utálok itt élni! Utálom,hogy Amy semmit nem mond el rendesen csak motyog! Fél az igazságtól? Vagy mért nem mondja el nekem? Szerinted miért nem,Peter?

Peter: Várj egy kicsit,Cori!

Cori: Csak azt ne mond,hogy beszéljek vele! Vele nem lehet beszélni! El akarok menni!

Peter: És akkor mi lesz Trixyvel,Joanie-vel,Adammel,Zeusszal,a faházzal,a titkos helyeinkkel, és legfőképp velem? Mi lesz?

Cori: Ők nem a tesóim. Még csak a rokonaim se. Nem érdekelnek. Máshol is lehet sok titkos helyem. A lovam meg az  enyém. Viszem magammal!

Peter: Igen.........?

Cori: És te? Ó Peter.....A legjobb az lenne,ha velem jönnél!

Peter: Biztos,hogy el akarsz menni? Nem vársz egy kicsit? Mégis mit akarsz csinálni?

Cori: Megkeresni apámat. Te is tudod. 

Peter: És most rögtön,ilyen késő éjjel?

Cori: Most is képes lennék. Én itt már csak gyűlölködve tudnék élni. Az meg nem jó. Szóval....... megszöknél velem,Peter?

Peter: Bármi áron, Cori. Nem akarlak elhagyni. Örökre veled akarok maradni. Ez a puccos hely meg nem fog hiányozni.

Cori: Jaj,igazán? Úgy szeretlek Peter! Akkor?

Peter: Akkor? Holnap korán reggel induljunk! Ki kell aludnunk előtte magunkat. Meg meg kell várni,míg mindenki alszik. 

Cori: Jó,jó. Akkor reggel.

Peter: Aludj Cori. Elvégre nemrég még ájultan feküdtél. Meg elég sápadt is vagy azóta. Biztos jól érzed magad?

Cori: Biztosan! Holnapra kialszom magam!

Peter: Ajánlom is! Akkor kislisszolok alszom egyet a pajtába,felkészítem a lovakat és szólok neked!

Cori: Hé állj meg! Maradj velem kérlek! Majd reggel elintézzük ezeket!

Peter: Ahogy akarod. De elférünk ezen a pici ágyon?

Cori: Hát.. próbáljuk meg!

Cori: Na,ugye mondtam!

Peter: Igen,igen. Aludj jól Cori!

Cori: Te is!

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés