2. rész

Lorah: *Bátorság.*

Lorah: *Csak tej legyen.*

Pár perc múlva apró léptek hallatszódtak.

Lorah: *Valaki jön.*

Lorah: *Nekem annyi. Oké, nyugi. Nem fogok meghalni…*

Cole: Inkább nem mondok semmit oké?
Lorah: Ne haragudj, de tudod, hogy mikor ettem utoljára?
Cole: Régen, és? Felkelthettél volna.
Lorah: Olyan mélyen aludtál.
Cole: Jó, mindegy. Nem nyitok vitát. Menj vissza, majd csinálok valami kaját.
Lorah: Oké.

Cole: Sajtot ké… remek. Most hol a bánatba fogok aludni?

Cole: *Ezért egyszer megfojtom… vagy nem.*

Reggel 6-kor:

Lorah: Hol vagyok?

Lorah: Mi a… *Na szép. Véletlen kidőlök, mint a krumpliszsák, ez meg befekszik mellém.*

…

Cole: *Hova tűnt már megint?*

Lorah: Szia.
Cole: Szóval még élsz.
Lorah: Ja. Mikor indulsz?
Cole: Hova?
Lorah: Suliba.
Cole: Ja, kb. öt perc múlva. A fürdő szabad?
Lorah: Persze.
Cole: Az ősök egy óra múlva eltűznek, és csak akkor jönnek mikor én, már itthon leszek, de azért ne mászkálj el jó?
Lorah: Nyugi, itt maradok.

Cole: Reggelt! Becca jössz? Itt a busz.
Rebecca: Elvihetem a kocsit?
Thomas: NEM!
Rebecca: Colyy, mondd meg a sofőrnek, hogy öt percet várjon.
Cole: Tudod, hogy rühellem, ha így hívsz, amúgy meg tegnap este véletlen elmosogattam a nyelvemet is, szóval nem tudok semmit se mondani a sofőrnek.
Rebecca: -,-

Cole: *Remélem, Becca nem megy be a szobámba bosszúból feltúrni a fiókjaimat.*

Egy óra múlva a szülők is felszívódtak.

Olivia: Megbeszélem az esti támadást. Remélem, hogy összejön még másik három fő. Te is jössz ugye?
Thomas: Persze. De miért három?
Olivia: Azért, mert két, háromfős csoportra kell bontódnunk. Úgy egyszerűbb a keresés.
Thomas: Oké.
Olivia: Ha ma nem kapjuk el, akkor még egy hónapot várnunk kell. Tudod, hogy az milyen veszélyes ugye?
Thomas: El fogjuk kapni jó?
Olivia: Jó.

Lorah: *Hosszú délelőtt áll előttem.*

Lorah: *Mit szeret ezen annyi ember?*

Végül csak eljött az a délután 1 óra.

Cole: Megjöttem!
Lorah: Szia.
Cole: Hol vagy?
Lorah: A kanapén ülök.

Cole: Na? Milyen napod volt?
Lorah: Szuper uncsi. Neked?
Cole: Ugyanaz. Viszont van egy rakat leckém, úgyhogy jobb, ha nekihasalok.

Cole: Nemár.
Lorah: Mi az?
Cole: Nem tudom elolvasni a saját írásom.
Lorah: :)

Thomas: Hello srácok! Megjöttünk.

Cole: A megjöttek annyit akar jelenteni, hogy öt perc, és kaja. Nem akarok elkésni, viszont valahogy bejuttatok egy tányérral oké?
Lorah: Ez annyira gáz.
Cole: Mi?
Lorah: Nem akarok a terhedre lenni.
Cole: De nem vagy.
Lorah: El kellett volna mennem.
Cole: Figyelj! Nagyjából 20 perc múlva itt vagyok. Eszedbe ne jusson elszökni. Anyámék ma este indulnak vadászni, és szerintem rád.
Lorah: Melyikünk is a vérfarkas?
Cole: A keménykedést még most hagyd abba. A tegnapiak hárman voltak, és mind meghaltak, pedig csak anyám, és a tesóm ment. Egyedül esélyed sincs.
Lorah: Oké, maradok.
Cole: Húsz perc.

Evés közben:

Rebecca: Lebeszélted a mai támadást anya?
Olivia: Igen. Este indulunk. Az erdő nyugati oldalánál sorakozunk, és tíz perc terepszemle lesz.
Rebecca: Minek?
Olivia: Felmérni, hogy vannak e mások is az erdőben. Aztán gyalog indulunk. Az erdő közepénél kettéválunk.

Rebecca: Te is jössz ugye apa?
Thomas: Igen. Minél többen, annál jobb.
Olivia: Igen. Viszont van egy kis probléma.
Rebecca: Mi?
Olivia: A társaság megmakacsolta magát, és csak két embert adott. Azt mondta, hogy ha hat fős csapatot akarok, akkor vonjam be a családom negyedik tagját is. Nagyon sajnálom Cole, de ma este te sem maradsz itthon. Ez parancs.

Cole: Mivan?

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés