Gyönyörű csillagos este volt,a hatalmas Melchester mellett végigmenni, szép élmény volt.

Roxy: Gyertek! Itt balra van Miss French háza,szemben meg Wilberforce-éké!

Csendesen bekopogtunk az ajtón,ami rögtön ki is nyílt, mintha valaki végig ott kuporgott volna a túloldalon.

- Hahó-hahó! - köszönt a magas,de kicsit görnyedt bácsi. Egyszerű régies pulcsi volt rajta, vajszínű kordnadrággal.

Közben Miss French is megérkezett.

Gerda: Üdvözlöm Mr. Wilberforce! Lányok, az úr a Melchester vezetője.

Roxy-ból kitört a nevetés.

Roxy: Jaj,ne legyél ilyen sötét, anya, ő a kertész!

Gerda: Roxy!

Lucas: Fogd be a szád! - suttogta kétségbesetten apa

Mr. Wilberforce: Nem,nem tényleg én vagyok a kertész! A lányukkal már összeismerkedtem a konyhakertben. És igen,az igazgató is én vagyok, de az csak a főállásom. De, jöjjenek csak be, Mr. és Mrs. Cooper, boldog vagyok,hogy itt köszönthetem magukat. Remélem gond nélkül elhelyezkedtek. Ó,  magával már találkoztam Málnadőzsi kisasszony. És ez a kis hölgy itt...

Gerda: Ő Tyler. Köszönj szépen!

Motyogtam valamit, és magamban azt kívántam,hogy bárcsak ne lennék ilyen szégyenlős.

Roxy benyargalt,majd olyan hirtelen állt meg,hogy nekiütköztem.

A szobában egy nő ült tolószékben. Elég öregnek tűnt.

Roxy: Maga Mrs. Wilberforce? - kérdezte bizonytalanul.

Azthiszem mindketten attól féltünk,hogy nem tud rendesen beszélni. Habozott egy kicsit,majd mély levegőt vett. Udvariasan elmosolyodott.

Mrs. Wilberforce: Igen drágám én vagyok. És te... Rosie?

Roxy: Roxy. És ő a húgom Tyler.

Mrs. Wilberforce: Nagyon örülök,hogy megismerhetlek titeket! Menjetek és foglaljatok helyet!

Mrs. Wilberforce: Harold,drágám,megkínálnád a vendégeinket egy kis itallal? Mit kér, Mrs. Cooper?

Anya kicsit habozott,de aztán kinyögött egy sherryt.

Mr. Wilberforce: És magának uram?

Lucas: Nincs esetleg egy kis....sörük?

Anya rámeredt, Mr. Wilberforce elvigyorodott. - Talált süllyedt,van bizony. Egy sör magának,egy meg nekem. Na és a két kis hölgynek mit adhatok?

Roxy: Ó mi nem vagyunk válogatósak - közölte - Leginkább sört szeretnék,de a bor is megteszi.

Anya már nyitotta a száját, de Mr. Wilberforce hangosan felnevetett.

Mr. Wilberforce: Kaphatsz egy gyűszűnyi bort, és már az is nagy szó, Pimasz kisasszony. Na és te,kicsi Tyler? Nehogy azt mond,hogy te is sörözni szeretsz.

Gerda: Narancslé jó lesz.

Úgy éreztem magam mintha én lennék anya hasbeszélő bábuja. Roxy mindenkivel elbeszélgetett,elnevetett rajta, én meg csak ültem és eszegettem az előételt.

Körbenéztemm a szobában. A falakon  festmények lógtak,hosszú rúdnál balerinák gyakoroltak habos tütüben. Talán Mrs. Wilbeforce balett-táncos lehetett,gondoltam és egy szörnyű baleset miatt egy életre lebénult, és kénytelen volt elhagyni a színpadot? Persze anya ilyenkor is figyelmeztető pillantásokat vetett rám.

Csodálaos mirelit készételt kaptunk,a legmenőbbet,amilyet otthon sosem engedhetünk meg magunknak. A felnőttek boroztak,sőt Mr. Wilberforce tényleg öntött Roxy-nak egy pici pohárkába, bár anya rosszallóan ráncolta a homlokát. Tigrisrákkal indítottunk,jó szaftos,hatalmas rákok voltak, aztán kijevi csirkés spagetit kaptunk, és utána még hatalmas epreket is,tejszínhabhegyekkel. Életem legszuperebb vacsorája volt.

Mr. Wilberforce, Miss French és apa, a kertről, a parkról, a sportpályákról,aztán a krikettről dumáltak, Roxy néha közbevetett egy-egy mulatságos megjegyzést. Anya kicsit kiszorult a beszélgetésből, majd Mrs. Wilberforce-hoz fordult,aki némán meredt maga elé.

Gerda: Segíthetk valamit a konyhában? Mert látom,hogy...

Mrs. Wilberforce felhúzta a szemöldökét.

Mrs. Wilberforce: Ugyan-ugyan,nem lesz semmi gond. Van két segítőnk is odabent - jelentette ki majd rámnézett. - Jól vagy, Tyler?

Lehorgasztott fejjel bólintottam egy kicsit.

Mrs. Wilberforce: Elég csendeske vagy.

Gerda: Igen,Roxy kettő helyett is eleget beszél.

Mrs. Wilberforce: Hát igen. Mesélj magadról!

Kiszáradt a szám,próbáltam nyelni.

Gerda: Egy kicsit szégyenlős.

Mrs. Wilberforce: Na mond csak! Mi a helyzet veled,Tyler?

Tyler: Ve...vele... - Hirtelen mindeni elhallgatott. - Velem... - ismételtem. A csend elvette a maradék bátorságomat is.

Roxy: Vele-vele-vele! - énekelte a Greaseből. Mindenki nevetett,de Mrs. Wilberforce nem hagyott ilyen könnyen megfutamodni.

Mrs. Wilberforce: Csss... Hagyd,hadd beszéljen most a húgod!

Tyler: Ve..velem nincs semmi különös. Tylernek hívnak,hamarosan tizennégyek leszünk,bár lehet,hogy fiatalabbnak nézek ki... - hadartam. Mindenki engem nézett. Vártam.

Gerda: Mesélj az iskoláról! Nagyon okos kislány, minden évben osztályelső!

Tyler: Anya! - szóltam rá, gusztustalan dicsekvésnek tűnt.

Mrs. Wilberforce: Mi a kedvenc tantárgyad?

Tyler: Ööö.. Az irodalom. És a rajz.

Mrs. Wilberforce: Akkor szeretsz olvasni?

Gerda: Örökké a könyveit bújja.

Mrs. Wilberforce: Ezt örömmel hallom. Gyere velem,Tyler!

Nem akartam vele menni,de azért szófogadóan csoszogtam utána...

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés