7. rész
Lekocsikáztunk a lejtőn majd megálltunk a kapu előtt.
Kiszáltunk.
Lucas: ŐŐőő... Szezám, tárulj! - mondta apa,de nem történt semmi.
Roxy: Hát ez nem jött be! Akkor másszunk át a kerítésen!
Gerda: Ne hülyéskedj Roxy! Nem képzeled,hogy majd itt betörünk!
Roxy: Akkor is nyilvánvalóan ki vagyunk zárva. Talán ez egy égi jel,hogy ne jöjjünk ide.
Gerda: Roxanne!
Lucas: Á, tökmindegy!
Gerda: Jó,felhívom az iskolát,és majd kijön valaki,hogy kinyissa.
Roxy: Szünidő van. Be vannak zárva. Nem úgy tűnik mintha bárki is lenne odabent.
Gerda: Dehogynem,sokan itt vannak. Beszéltem tegnap a titkárnővel, várnak minket. Tudják,hogy jövünk.
Anya lerakta a táskáját a földre és úgy várta,hogy felvegyék.
Gerda: Á nem igaz, nem veszik fel.
Roxy: Akkor ennyi. Nem is akarják,hogy itt legyünk. Menjünk inkább haza!
Gerda: Fejezd már be Roxy, most már ez az otthonunk!
Roxy: Aham. Kívülről egész szép. Belseje?
Tyler: Ó anya ugye lesz toronyszobánk?!
Gerda: Ne butáskodj Tyler,persze,hogy nem. Lesz saját lakásunk lent.
Roxy: Személyzeti kégli?
Gerda: Nem,egy rendes felújított lakás. És nem személyzet vagyunk,hanem menedzserek!
Roxy: Hogy mi? O_o
Gerda: Lucas, mi a hivatalos címed?
Lucas: Hogy mi? Heh,ezt kapd ki kis hölgy! Én vagyok az épületüzemeltetési menedzser.
Gerda: Én meg az élelmezési menedzser. Érted,Roxanne? És lesz is majd pár segédem.
Roxy: Eddig is voltak segédeid. Én és Tyler.
Gerda: Nem,neked itt az lesz a dolgod,hogy keményen tanulj és ügyelj a magaviseletedre. - foglalta össze röviden anya.
Aztán kinyílt az ajtó és egy megtermett asszony jelent meg rémséges kutyájával.
Lucas: Ez a titkárnő!
Anya elkezdett kiabálni,de ehhez a legelőkelőbb viselkedését vette elő. Ezért írtó hangosan kiabált,de úgy hangzott, mintha épp fojtogatná valaki.
Gerda: Miss French! Miss French! Elnézést a zavarásért,de legyen szíves, nyissa ki nekünk a kaput!
Roxy kuncogott. Miss French és a sátán kutyája! Éjszakánként halljuk majd vonyítani,meg ahogy a láncait csörgeti. Kiszabadítja magát, kiszagolja a friss szűzi vért és halljuk majd,ahogy a karmos lábaival végigsettenkedik a folyosón.....
Tyler: Jaj Roxy! Kiráz a hideg!
Egészen eddig azt hittem szeretem a kutyákat,de ez a dög hatalmasnak tűnt. Miss French meghallhatta anyát és felénk vette az irányt. Jó sokáig gyalogolt felénk, közben folyamatosan furcsán forgatta a kezeit.
Roxy: Tisztára olyan mint egy bolond.
Miss French: Forog!!!!! - kiabálta
Gerda: Forog?
Lucas: Forog? Ó egek!
Apa elfordította a díszes kilincset,majd benyomta. A kapu kitárult!
Gerda: Jaj,mit fog rólunk gondolni?!
Lucas: Hogy lehettem ilyen...... tök?
Miss French közeledett felénk. Már a fejét csóválta.
Gerda: Ó Miss French, borzasztóan sajnáljuk! Biztos idiótának tart bennünket!
Miss French: Ugyan dehogy. Shep, ül!
Erre a kutya egyenesen Roxy felé pattant és lelkesen nyalogatta.
Miss French: Ül,Shep! Megsüketültél buta kutya?
Lucas: Vigyázz,meg ne harapjon,Roxy!
Roxy: Nem harapsz te,ugye kishaver? - ölelgette a kutyát vidáman.
Gerda: Ne engedd neki,hogy arcon nyaljon, drágám! - szólalt meg anya mérsékelten.
Miss French: Shep egészen beléd szeretett,ifjú hölgy. Gyere te is,köszönj szépen a kisöregnek,nyuszika! - szólt hozzám.
Roxy: Nem fog bántani! Gyere már!
Odamentem aztán óvatosan megsimogattam a fejét. Megnyalt,más nem történt. Szerencsére.
Lucas: Na jó szálljatok vissza a kocsiba lányok! Még ki kell pakolnunk, a költöztetők is bármikor itt lehetnek.
Miss French: Ó, ők több mint egy órája már itt vannak! Hamarosan végeznek is. Erre lesz egy kis autó út, ami a házukhoz vezet. - Ezután Roxyra pillantott. - Van kedved esetleg megsétáltatni velem Shepet? Addig anya és apa elrendezhetik a dolgukat. Tudsz jól labdát hajítani?
Roxy: Diplomám van belőle!
Gerda Fogd vissza magad,lányom!
Miss French: No akkor dobálhatsz Shepnek. Lássuk,ki tudod e fárasztani!
Előkotort egy labdát a nadrágja zsebéből és odadobta Roxynak. Ő jó messzire elhajította. Shep ugrálva rohant utána.
Gerda: Viselkedj rendesen! - kiáltotta anya és visszaszálltunk a kocsiba. Elindultunk a leendő házacskánk felé.
Kövi rész>
|