Az autópályán a kocsiban

Tyler: Hú anya! Mennyi ideig fogunk utazni?

Gerda: Ó úgy 2-3 órát.

Tyler: Aha

Gerda: Ne mond azt,hogy "Aha" Helyette mond,hogy igen vagy rendben. Melchesterben úri hölgyként kell viselkednetek.

Roxy: Anya...

Roxy: Héé mi ez az zaj anya? Mi van nálad?

Gerda: Á ez egy kis ebéd! Gondolom éhesek vagytok!

Tyler: Ó én igen!

Roxy: Én is! De gondolom valami egyszerű becsomagolt szendvics lesz...

Nem lett igaza! Pedig én is arra számítottam. De anya ahelyett házi csirkés-sonkás táskát,fasírtot és desszertnek a specialitását: fehér csipkékkel díszített barna mázas tortácskát varázsolt elő. Szülinapunkra is mindig ilyet csinált, és amikor csukott szemmel beleharapunk kívánnunk kell valamit.

Gerda: Ma mindenki kívánhat! Nyisd ki a szád Lucas! Te is kapsz!

Anya apát etette aki evés közben azon viccelődött,hogy az nem lenne jó,ha ő most becsukná a szemét.

Tyler: Te mit kívántál? - kérdeztem tőle kíváncsian

Roxy: Nem válik valóra ha elmondják.

Tyler: Légyszi mond el!

Roxy: Szó sem lehet róla!

Tyler: Akkor elmondom én mit kívántam.

Roxy: Azt tudom,anélkül is. Lefogadom,hogy van benne rólam és rólad  szó, a Melchesterről és valahogy úgy végződik,hogy boldogan élnek míg meg nem halnak.

Kitalálta!

Tyler: Kitaláltad! Jaj Rox,ugye te is ezt kívántad?

Rejtélyesen mosolygott. Sosem tudtam rávenni,hogy elmondjon valamit,ha egyszer úgy döntött,hogy nem mondja el.

Lucas: Azt hiszem lassan le kell térnünk az autópályáról, Gerda kérlek nézd meg a térképet!

Anya általában ügyesen navigált,de ezúttal reménytelenül eltévedtünk.

Néha elmentünk egy vegyesbolt vagy házsor előtt,de aztán igazi vidéki táj bukkant elő, hatalmas erdőn mentünk keresztül, csodaszép fákat láttunk.

Tyler: Úgy néz ki mint az egyik kép a könyvemben! Nézzétek azokat a fákat, a göcsörtösek olyanok mint valami fura arcok!

Roxy: Vigyázz a gyökereikre,kinyúlnak felénk,el akarnak kapni minket!

Gerda: Hagyd abba Roxy! Megijeszted a húgodat!

Tyler: Nem is! Csak viccelődik!

Gerda: Jó,akkor álljatok le mind a ketten! Lucas, ez a világ vége! Forduljunk vissza,ez már nem is út hanem valami ösvény!

Lucas: Nézzük meg hova vezet! Itt amúgy sem tudok megfordulni,különben beleesünk az árokba.

Roxy: És akkor a rettenthetetlen csalás nekivágott a sötétnek,egész éjjel, sőt másnap is csak mentek és mentek és mentek a hosszú, kanyargós úton,mire sejteni kezdték,hogy az ösvény sosem fog véget érni........

Tyler: Fogd be!

Tudtam,hogy hülyéskedik,de tudta úgy csinálni,hogy ijesztően igaznak tűnt az egész.

Gerda: Ne mondj ilyet Tyler,hogy "fogd be!". Inkább azt mond,hogy "maradj csöndben,légy szíves", ez olyan közönséges! Te meg Roxanne maradj csöndben!

Roxy gyorsan belakatolta a száját,és a "kulcsot" eldobta.

Ezek után áttértünk egy másik útra,aztán megint,végül egy kanyargós kis úton felmentünk a hegytetőre.

Gerda: Nem bírom tovább nézni! Felfordul a gyomrom!

Lucas: Jaj Gerda! Akkor Roxy vedd át a térképet! Úgyis te vagy a navigátorkirály,ugye kincsem?

Roxy csak hümmögött meg a szájára mutatott.

Gerda: Roxanne,apád hozzád beszél!

Anya elfelejtette,hogy rászólt,maradjon csöndben.

Gerda: Ne szemtelenkedj kisasszony! Állj meg légy szíves,Lucas nagyon rosszul vagyok!

Akkor Roxy felsikoltott és előre mutatott.

Gerda: Az ég szerelmére mi történt?! Állj már meg, Lucas!

Apa megállította a kocsit. Ő is előre mutatott.

Lucas: Atya világ......

Nem láttam semmit ezért kidugtam középen a nyakam.

Lenéztem. A hegy lábánál, ott terpeszkedett a Melchester.

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés