Ez itt az árvaház. Kicsi,három emeletes,sötét tetős,fekete épület. Volt jó pár kocsi mellette,plusz egy kis pados rész.

Amikor odaértünk már várt ránk valaki. Egy hölgy. Látszott szegényen,hogy teljesen szétzilált és fáradt,de azért mosolyogva üdvözölt.

Penny: Jó reggelt! Bizonyára maga Miss Simpson!

Zita: Igen. Jó reggelt.

Penny: Jöjjenek utánam, Miss Morris már várjak önöket!

Zita: Rendben.

Ahogy így mentünk beláttam a nagy ablakokon,ahol egy nő ült mozdulatlanul. Valószínűleg ő Miss Morris.

Bevezetett az egyik szobába.

Penny: Erre gyertek! Ó Miss Morris! Itt vannak Simpsonék!

Nem tudtam,hogy mi történik,mert anya mindent eltakart,de azt pont láttam,hogy az a bizonyos Miss Morris alszik.

Miss Morris: Oh elnézést! Üdvözlöm Miss Simpson! Á magával már beszéltem! Gondolom te vagy a kis Ramóna. Üljenek le!

Kérdezett tőlem ezt-azt,beszélt anyának a gyámos dolgokról meg az elveszett gyerekek ügyeiről meg még sok másról,de arra már alig tudtam figyelni. Néha nézelődtem,megnéztem a falat,ablakokat,azt a hölgyet aki bekísért minket. Szinte mindent. Először azt hittem,hogy a falakon pókháló van,de miután jobban megnéztem láttam,az valami furcsa díszítés.

Zita: Igen rendben. Nagyon fog hiányozni nekem és a lányomnak is,de így a legjobb. Remélem majd felkeresi az igazi hozzátartozója vagy örökbe fogadják.

Gemma: *Persze az kéne még nekem! Hülye nagyi,vagy valami ismeretlen család,aki csak cselédnek vesz fel!*

Miss Morris: Mi ezért vagyunk. Biztosíthatjuk ennek a drága  gyermeknek a jólétét. Köszönöm Zita,akkor át is veszem Ramónát.

Zita: Rendben. - Mondta teljesen felvidult arccal. - Én meg hazaindulok,hamarosan mennem kell dolgozni.

Miss Morris: Természetesen.

Ezután anya kezet fogott Miss Morrissal, majd elköszönt tőlem.

Zita: Szervusz Ramóna! Légy jó,majd Gemma biztos hív,remélem majd egy remek családhoz kerülsz!

Gemma: Igen. Rendben. Szia Zita!

Zita: Viszlát Miss Morris!

Miss Morris: Szép napot!

Gemma: Szia!

Talán most látom utoljára az anyámat. Talán most van az utolsó esélyem arra,hogy mégis hazamenjek. Talán örökre tönkreteszem az életem,de a legjobb barátomnak végre megvan az amire a legjobban szüksége volt,nekem pedig egy új korszak kezdődik.
De ez már egy más történet!

Vége!