Sötét helyre érkeztem. Elég rémisztő volt, néhol gyertyák vagy fáklyák égtek,néhol egy kiszáradt fa hajladozott,de középen egy nagyon szépen és zölden virágzó fácska állt körbe tönkökkel. Sehol senki. Aztán látom a távolban fények vannak valami szárnyas szörnyek szobrával. Hát ideje közelebb mennem.

Viszont hirtelen megálltam. Óriási fényt láttam bentről! Jaj mit csinálhatnak vajon odabent? Brr... Talán nem is kéne nekem bemennem... Mi van ha csak felgerjesztem azt a gonoszt? És előbb támad rá a tündérekre...

Miközben ilyenekről gondolkoztam hatalmas fekete felhő keletkezett és zuhogni kezdett az eső.

Alison: Ó remek! Most vagy elázok itt,vagy meghalok ott,vagy élve hazafutok. Melyiket válasszam?

Elvileg csak megnézni jöttem ide,hogy mi van itt,szóval a futást választottam.

De a könyvespolc eltűnt!

Alison: Nem hiszem el! De hát még az előbb itt volt!

Kénytelen voltam maradni amíg nem történik valami.

De mire megfordultam valami borzalmas szőrös szörnyeteg támadt rám!

Alison: ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

...

Nem tudom mi  történt velem, de mikor ébredezni kezdtem egy büdös szőnyegen találtam magam. Körülöttem állt pár lény (mert ezek nem embernek az tuti).  Gyorsan felültem és körülnéztem.

Alison: Hol vagyok? Kérem ne bántsanak! :S

Aki velem szemben ült (gondolom valami királynő) rögtön elfordította a fejét és mérgesen kezdett beszélni. Na,ez már nem olyan volt mint a filmekben...

???: A bátyád nincs itt! Mit akarsz Alison?

Természetesen tudta a nevem. Mért is ne? Most mit mondjak?

Alison: Gondoltam felmérem mi ellen kell majd megvédenem a barátaimat - válaszoltam bátran - Ez a bejárat a pincében a könyvespolcon át... Túl könnyen rátaláltam.

???: HÁHÁ! Túl könnyen? Halljátok ezt lányok? HÁHÁ! A kis ravasz!

Különösen furcsa és egyedi kacaja volt,ilyet még nem hallottam!

Arra aztán mindenki elkezdett nevetni. Hű,de haza akartam menni! Már készültem is volna,fel is álltam,de megint megszólalt .

???: Nos Alison,hazaengedlek, remélem teljes mértékben felmérted a terepet! Te soha többet ne merj idejönni! Megértetted te kis kiválasztott?

Erre a szóra megint mindenki kuncogni kezdett.

Alison: Igen! De ti is vigyázzatok! Nem csak egyszerű kislány vagyok!

Ismét dőltek a röhögéstől,de én már rohantam. Azt még azonban láttam,hogy voltak a sarokban lebilincselt emberek,balta,ugyanolyan jósgömb és még sok más ijesztő dolog. És ha azok az rabok régen emberek voltak csak elrabolták őket?

Mostmár nem érdekelt futottam, meg sem álltam a könyvespolcig.

Különös módon épp akkor varázsolódott oda amikor jöttem.

De végül is már nem érdekelt,haza akartam jutni.