22. rész
Alison: Nagyii! Anya!!
Alison: Anya!
Andrea: Jé Alison! Hát te hol csavarogtál?
Alison: Mi? A játszótéren! A nagyi még itt van?
Andrea: A konyhában,de ki engette meg neked,hogy elmenj?
Alison: Nagyiiii!
Andrea: Alison!
Alison: Nagyi! Hű,de fiatalos vagy!
Angie: Jaj szia drágaságom! Hogy vagy?
Alison: Fontos megbeszélnivalóm van veled!
Angie: Hogy velem? Ugyan mi? Még takarítanom kell.
Alison: Légyszi! Csak egy kicsit!
Angie: Na mond kicsikém mit szeretnél?
Alison: Szóval... *Hű hogy is kezdjem?* Milyen volt Miával? Miket csináltatok?
Angie: Játszottam a picurral. Képzeld te is ilyen voltál... Jaj a régi szép idők...
Alison: Jó,de miket játszottatok? Mert ő azt mondta,hogy repültetek meg ilyesmi,,,
Angie: Jaj még kicsi,tudod! Az egyik régi ládában találtam otthon jelmezeket, amik között ott volt egy szárny is és gondoltam elhozom! Nagyon tetszett Miának.
Alison: Szóval tündéreset játszottatok!
Angie: Igen,de mi olyan furcsa ebben? Veled is játtszak?
Alison: Jaa nem kell nyugi!
Angie: Akkor?
Alison: Igaz az,hogy te tündér vagy és egyszer egy gonosztól mentetted meg a tündérvilágot?
Angie: Ó Alison! Te ezt meg honnan tudod?
Alison: Igaz? Télleg igaz?
Angie: Hát most mit mondjak? Igen, tényleg igaz. Én vagyok az a titokzatos lány aki mindenkit megmentett,aztán eltűnt. De milyen rég volt az már!
Alison: Hűha! Ez hihetetlen! Pont az én nagyim!
Angie: Na,de most én kérdezek! Honnan tudtad meg? Mert Miától nem hiszem.
Alison: Hát ez elég hosszú történet...
Angie: Nem baj van időnk.
Alison: Hát tudod van nem messze egy erdő ahol élnek a tündérek!
Angie: Ott élnek? Még mindig élnek? Jaj Alison,hol? Melyik erdő?
Alison: Tudod ami a park után van!
Angie: Rég jártam már arra.
Alison: Hát az meg lehet. Na szóval ott lett egy tündérbarátnőm, úgyhívják, hogy Viola és vele nagyon sokat beszélgetek, és ma elmondta,hogy mi történt egyszer nagyon régen...
Angie: Tényleg? Akkor tudsz már mindenről?
Alison: Kb. igen.
Angie: Akkor tudsz arról is,hogy te az én leszármazottam vagy?
Alison: Az unokád vagyok? Igen azt tudom...
Angie: Jaj nem úgy! Hanem,hogy a gonosz bármikor újra felbukkanhat és azt már csak te állíthatod meg!
Alison: Részben tudom.
Angie: Ó kicsikém!
Alison: Nagyi és mit kell majd csinálnom? Nagyon féle....
Andrea: Mama! Alison! Ebéd idő! Megcsináljam én vagy majd te mama?
Alison: *Jaj majdnem lebuktunk! *
Angie: *Nyugi! Andikám nagyon butus szegény azt se tudja,hogy már beraktam a sütőbe a csirkét! * A sütőben van lányom!
Alison: Háháháháháhá!
Angie: Andi szerintem már kiveheted!
Andrea: Min röhögsz ennyire Alison? Olyan vicces vagyok? ... Ó ez az?
Andrea: Jól néz ki!
Angie: Várj csak Andikám majd én megterítek!
Andrea: Nem kell! Én is meg tudom csinálni! Alison szólj a többieknek!
Angie: Ahogy akarod drágám!
Alison: Jó megyek szólni! * Na ez is jó kis ebéd lesz! *
|