Cori: Peter!

Peter: Cori! De jó végre itt vagy!

Cori: Igen? Na hova megyünk?

Peter: Gyere utánam!

Cori: Hé várj! Hova mész? A pajtába?

Peter: Majd meglátod!

Cori: * Hova vezet Peter? Talán a kocsikázni fogunk? *

Cori: Ez a létra eddig is itt volt?

Peter: Hát nem mindig,de igen. Gyere Cori!

Cori: Jó megyek! Hú,de izgi!

Peter: Gyere! Nézd!

Cori: Hűha!

Cori: Ez mi? Szénák?

Peter: Hát igen. Ide szoktuk fölpakolni aztán levinni az állatoknak.

Cori: Azta! Erről én mért nem tudtam?

Peter: Nem tudom. Talán azért mert ez nehéz feladat, férfiaknak való munka..

Cori: Ó férfiaknak! Szóval már te is igazi férfi vagy! Hehe

Peter: Hát igen...

Cori: Várj! Az ott hátul mi?

Peter: Micsoda?

Cori: Nézd ott a sarokban!

Peter: Jééé!

Cori: Na?

Peter: Azt eddig észre sem vettem! Általában a létrán álltam és dobáltuk a szénabálákat. Oda nem is néztem!

Cori: Na ne mond!

Cori: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Peter: ÁÁÁ!!!  Miért is sikoltunk?

Cori: Peter.... Ez egy sír?

Peter: Hát nyugodjék békében van rajta,szóval lehetséges... Jaj Cori! Ugye nem!

Cori: Az anyám sírja? Miért itt van? Miért nem egy temetőben? Segíts Peter!

Peter: Miben?

Cori: Emeljük föl! Van alatta valami!

Peter: Na mi van alatta?

Cori: Jééé! Egy... füzet? Nem! Lauren de La Roche titkos naplója... Ó Peter!

Peter: Lauren? Kinek a naplója ez?

Cori: Az anyámé...

Peter: Ó hát akkor vedd fel és nézzük meg!

Cori: Biztos?

Peter: Igen! Ott egy fotelféleség üljünk oda!

Cori: És ha nem szabad? Elvégre titkos!

Peter: De már ezer éve írta! És a lánya vagy! Na... Csak az első oldalt?

Cori: Na jó

Cori: "1854. március 2.
Kedves naplóm! Eme napon vége a hideg télnek! Habár télen minden elraktározott ételünk elfogyott, múlt esztendőben nagyon jó termésünk volt,remélem idén is az lesz..."

Cori: Ez unalmas, ugorjunk!

Peter: Várj! 1854? Ír március végében?

Cori: Őőő... Igen! Tessék:

"1854, március 27.
Egyesült Királyság hadat üzen Oroszországnak! Már egy éve tart az orosz háború! Most nagyon keveset tudok írni, édesanyám nagyon félt minket..."

Cori: Ez mi? Orosz háború? Ez fiús dolog,engem nem érdekel...

Peter: Gondoltam. Engem igen!

Cori: Engem más érdekel! Megnézem a végét! Remélem van rólam szó!

Cori: "1885 január 12.
Jaj édes kis naplóm! Már vagy 30 éve nem is jöttem a pajta tetejére föl és nem írtam beléd! Különös ide visszajönni! Milyen hamar eltelt ez a harminc év! Azóta rátaláltam az én drága férjemre és hamarosan anya leszek! Csodálatos érzés,hogy ezeket a szavakat a kisbabám közelében írom meg! "

Peter: Jaj,de szép szavak!

Cori: Peter....  Nem is bírom tovább olvasni! Ez egy óriási kincs! Ide le van írva az anyám egész élete!

Peter: Tartsd meg Cori! Ha ez egy ilyen csodás dolog!

Cori: De jó,hogy megértesz! Ó Peter pont az én anyámnak kell ilyennek lennie! 

Peter: Miért?

Cori: Hát egyszerűbb lenne Trixnek lenni!

Peter: Hát... Akkor csak nézhetnéd,hogy én milyen boldog vagyok!

Cori: Mi?

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés