Ez itt az én kis családom. Mi vagyunk Cooperék. Anya,apa,nagyi,én és az elrontott klónom.

Persze ez már egy régi kép, azóta nem is készült rólunk közös családi kép.

Azóta volt egypár szülinapunk.

Azóta felnőttünk és valaki nagyon megváltozott.

Az a valaki bizony Roxanne Cooper. (Nem én) Én csak Roxy-nak hívom mert a Roxanne valami borzalmasan kiejthetetlen név. Természetesen anya nagyon könnyedén ejti ki mindig,mint valami parfümöt,csak mióta a haját befestette, úgy ejti ki mint egy büdös rovarírtószert.

Roxy ellentéte vagyok én.  A nagyi kiskedvence, a család esze vagy a nemtudommi kincse. Tyler Cooper. Nekem mindegy, lehetek "Tájler" vagy "Einstein" esetleg "Okostojás". A kincsemet és a bogárkámat hanyagoljuk. Ahogy a mesékben is szokott lenni én vagyok a legkisebb és mindig én szenvedek. (Vagy valami ilyesmi)

Roxy kisebb korunkban nagyon sokat szekált, örültem,ha nincs itthon,de mivel tesók vagyunk és ráadásul ikrek is ez nem történt meg olyan sokszor. Mióta nagyobbak lettünk inkább a haverjaival vagy a "bandájával" van. Napközben és éjjel egyaránt. Ha itthon van, a lakásban görkorizik vagy a borzalmas szobájában kuksol. Én mégis valahogy mindig csodálattal néztem rá.

Na,de a szobákról jut eszembe! Roxyé egy sötét félelmetes, de számára "pompás és kényelmes!" Én be sem merek oda menni,különben elesek a ruháiban, megesz a pókja és a bőregere kiszívja a vérem. Brrr hátborzongató. Amikor anyáék épp nem voltak itthon, óriási bulikat csapott itt! Aztán ennek vége lett mikor a nagyi háza leégett és ideköltözött.

Nos, ez az én szobám. Kicsi, babarózsaszín, és rend van.

Jó mondjuk az asztal alatt van egy kis kupi,de még mindig jobb mint Roxynál. Nagyon szeretek olvasni,hegedülni és néha nézelődni az ablakon.  Főleg most ősszel amikor a fák csodaszép vörösek!

Ugye milyen szép? Persze azt a sok levelet eltakarítani már nehezebb lesz....

Na  és miután befejezzük az gereblyézést...Valaki jót játszik benne!

Jól ki is kapott ezért Roxy anyától.

Családi gereblyézés...

Tyler: Hagyd már abba! Roxy ... Gondolkozol egyáltalán?

Roxy: Húhú,háhá

Van amikor úgy csinál velünk,mintha csak ő lenne a világon és nem is hall meg minket. Jobb ilyenkor otthagyni...

Tyler: Anya!

Gerda: Igen?

Tyler: Hát izé.. Szép az idő...

Gerda: Szerintem is!

Tyler: Muszáj nekem is gereblyézni? Már nagyon elfáradtam és Roxy sem segít!

Gerda: Jaj, de te ne menj vissza a dedóba! Na jó  pihenj ma már úgyis jó sokat segítettél. Nagyon köszönöm.

Tyler: Szívesen!

Kövi rész>

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés