Gemma: Á nemigaz! Nincs itthon senki... Biztos engem keresnek! A fenébe!

Gemma: Az a hülye banya! Mindent elrontott! Szegény Ramóna... Vajon hol lehet? És én mit csináljak? Telefonom is otthonmaradt! Jéé...

Gemma: Nyitva az ablak? Vagy betörtek vagy nyitva maradt... Mi lenne ha bemásznék?

Gemma: Hát én de béna vagyok... Jaj!

Gemma: Áú! Hogy akartam így lemászni? Na mindegy, esek egy nagyot aztán írány a telefon!

Gemma: Hú remélem áram azért van...

Gemma: Mi is anya száma? Ja megvan...

Gemma: Légyszi vedd fel.......

...

...

Gemma: ÁÁÁÁÁÁ!!!

Kevin: Héhéhé Gemma! Ne ordíts! Nyugi!

Gemma: APA!! ANYA!! Jaj,de jó,hogy itt vagytok!

Kevin: Mi is örölünk,hogy megvagy!!

Gemma: Hol voltatok? Sokat kerestetek?

Zita: Az most hosszú! Szerintem menj feküdj le kicsim hosszú napod lehetett, holnap megbeszéljük,jó?

Gemma: Ne már anya! Ugyse fogok tudni aludni!

Zita: Alszol velünk?

Gemma: Inkább a saját ágyamban akkor.

Zita: Jó.

Gemma: Legalább vacsi lesz?

Zita: Jaj persze drágám! Addig fürödj le gyorsan mert naagyon koszos vagy!

Gemma: Jó!

Gemma: Jaj még a biciklim is ottmaradt! Tuti,hogy többet nem engednek el egyedül! És soha többet nem  találkozhatok Ramónával!

Gemma: Anya... Akkor ti hol voltatok?

Kevin: Hát hét óra körül amikor sötétedni kezdett már vártuk,hogy hazagyere. Aztán lett fél nyolc, nyolc és végül negyed kiilenckor elindultunk a muzsikusba. Bementünk,nem voltál,kkimentünk nem voltál, aztán hátul egy fekvő kislányt láttunk. Anyád nagyon megilyedt!

Zita: Gemma is lehetett volna, sötétben nem láttam semmit!

Kevin: Tudom. Szóval odamentünk. Próbáltuk ébresztgetni,de semmi. Aztán később felébredt.

Zita: Te jó ég mennyire megilyedt! Majdnem el is futott!

Kevin: Hát igen. Aztán hagytuk,hogy elmondja mire emlékszik.

Gemma: Jaj apa ne folytasd! Nincs kedvem végighallgatni...

Kevin: Rendben.

Gemma: Csak annyit,hogy mi lett Ramónával?

Kevin: Ramóna? Az ki?

Gemma: Akit találtatok!

Kevin: Jaaa. Hát izé...

Ramóna: Szia Gemma!