Stefan: Gyere már ne maradj le!

Gemma: De hányszor mondjam,hogy nem én vagyok Ramóna!

Stefan: Ugyanmár! Ha még egyszer ilyet mondasz, te is úgy jársz mint anyád!

Gemma: Grrr... Hova megyünk?

Stefan: Te is nagyon jól tudod!

Stefan: Befelé!

Nem tudtam,hova kell majd mennem,de azt éreztem,hogy egy borzalmas, büdös házba kell bemennem. Erről Ramóna nem is besszélt!

Gemma: Igen? Mit csináljak? Talán takírítsak ki? Minek jöttünk ide?

Stefan: Fogd be a szád,te vakarcs! Azonnal szedd ki a hajaadból ezt a sok akármicsodát és vedd le ezt a ocsmányságot!

Gemma: Naa! Ez egy drága márkás bolt legújabb darabja! Inkább a te ruhád egy borzalom!

Stefan: Mit mondtál? Te kis.....

Gemma: Nee!

Gemma: Áááá! *Jaj de kicsi ez a ház! Hova bújjak? * Mi? ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Gemma: ÁÁÁ! Ez.....ez.... Ramóna anyja? Aki meghalt! ÁÁÁÁ

Stefan: Ez a te anyád! Méghogy Ramóna anyja! Na takarodj innen! Mától a fürdőben alszol!

Gemma: *Micsoda vénnyanya! Később hazaszökök! És megmentem Ramónát! Anyáék már biztos keresnek! *

Pár órával később

Gemma: Hű de rossz itt lenni... Remélem már elaludt a nyanya!

Gemma: * Ez úgy alszik mintha halott lenne... Remélem nem vesz észre! *

Gemma: *Hú elértem az ajtót innentől futhatok!*

Gemma: *Anya, apa, Ramóna! Megyek már! *

Gemma: Anyaaaa!! Apaaa!! Itt vagyok!!!! Jaj miért nem égnek a lámpák?