Pár nappal később

....

Andrea: Alison!  Mivan veled? Már napok óta ki sem jössz a szobádból?

Andrea: Na,mond kicsim mi a baj? Nekem bármit elmondhatsz!

Alison: Nincs semmi.

Andrea: Ne ne mond. Akkor miért nem mész mindig olyan lelkesen biciklizni? Vagy a tesóiddal játszani?

Alison: Most nincs kedvem.

Andrea: Jaj ilyet ne mond! És mivan ha muszáj?

Alison: Olyan nincs.

Andrea: Alison...

Alison: Anya... Ez titkos. Nem mondhatom el, és ha el is mondanám, nem hinnél nekem és bezárnál a gyógyóházba.

Andrea: Hogy mi? Ugyan ilyet nem tennék!

Alison: Biztos?

Andrea: Biztos.

Alison: Oké. Akkor szia.

Andrea: Mondd gyorsan mert zsibbad a lábam.

Alison: Elmehetsz!

Andrea: Alison! Hát én próbáltam segíteni, de ha nem,hát nem. Csak aztán ne csodálkozz,hogy nem áll szóba veled senki.

Alison: De anya! Ez nagyon fontos dolog!

Andrea: Olyan fontos,hogy az anyád nem is tudhat róla?

Alison: Hát nem kéne...

Andrea: Na,jó akkor szólj ha majd el akarod mondani! Amúgy pénteken elutazunk egy kicsit kikapcsolódni.

Alison: Micsoda? Te apával vagy mindenki?

Andrea: Lálálá nem hallok semmit.

Alison: Ó nemigaz!

Alison: *És ha hülyeség,hogy tündér vagyok? Viola úgyis mindig olyan kelekótya. Inkább elfelejtem ezt az egészet és élvezem a kirándulást! De jó ma csütörtök van! *

Alison: Anya! Hé hol van mindenki?

Alison: Á,hogy itt vannak!

Alison: Mióta van meg ez az asztal a székekkel?

Bob: Tegnap vettük. Nem is em... Ja te fent voltál a szobádban!

Alison: Hagyjál! Anya! Hova megyünk holnap?

Andrea: Egy kellemes erdei táborozásra Alison! Már jobban vagy?

Alison: Teljes mértékben! Már nagyon várom a kirándulást! Leülhetek?

Antony: Gyere.

Alison: Ó besötétedett! Hé a lámpákat is akkor vettétek?

Bob: Igen

Alison: De jók! De Mia fog jönni?

Andrea: Örülök,hogy tetszik! Nem,rá majd a nagyi vigyáz. Na,akkor tegyük el magunkat holnapra! Lefekvés!

Alison: Jó éjt!