2. rész
Zita: Na, gyere kicsim!
Gemma: Hova megyünk?
Zita: Jaj te is nagyon jól tudod!
Gemma: Tudom! Jaj de jó! Hagy énekeljek én!
Kevin: Zongorázz inkább Gemma,az éneklés maradjon anyádnak!
Zita: Na,de Kevin! Ne legyél már ilyen! Amíg zárva vagyunk énekelhet!
Kevin: Na jó...
Gemma: Ez az!
Kevin: Nem is értem,hogy lehet ennyi rajongód amikor mindig olyan hamisan énekelsz!
Gemma: Apa! Csak a városban szeretnek azon kívűl nem is ismer senki.
Kevin: A városban? Tudod milyen nagy ez a város?
Gemma: Nem
Zita: Jól van,mostmár elég a veszekedésből! Gemma menj énekelni, Kevin nézd meg van-e még sör meg kávé a vendégeknek!
Kevin: Jó
Gemma: Akkor nekem körbe kell menni. Apa nem gitározol nekem?
Kevin: Előbb megnézem az italokat.
Gemma: Oké
Gemma: Nem értem miért ilyen szörnyű a hangom! Kár,hogy nem anya hangját örököltem!
Gemma: Azt sem értem miért van hátul az ajtó,hogy fölmenjünk a színpadra!
Gemma: Hú te jó ég de megilyedtem! Az meg ki?
Gemma: Héé kislány várj!!!
Gemma: Jaj ne! Az eső is el kezdett esni!
Gemma: Akkor is megkeresem azt a kislányt!
Gemma: Jaj hát itt vagy! Ne sírj!
Gemma: *Micsoda mocskos ruhája van! Tuti nincs lakása!* Miért sírsz kislány?
Gemma: Na de télleg! Hogy hívnak?
Kislány: Szip...szip... ra..ra...Ramónának
Gemma: Tényleg? De szép neved van!
Ramona: Igen? Neked tetszik?
Gemma: Hát az biztos,hogy nagyon különleges név.
Ramona: Téged,hogy hívnak?
Gemma: Gemma Simpson vagyok. Híres énekes a városban. Vagy inkább zongorás...
Ramona: Híres vagy a városban? Azta!
Gemma: Szuper igaz?
Ramona: Nagyon jó lehet neked.
Gemma: Hát nem mindig hidd el.
Ramona: De biztos jobb mint nekem!
Gemma: Óó... Hát az lehet.... Várj csak!
Ramona: Igen?
Gemma: Hú de hasonlítasz rám! Mintha tükörbe néznék!
Ramona: Tükörbe? Te gazdag vagy?
Gemma: Hát őő.. Aha. Miért?
Ramona: A nagyanyám mindig azt mondja,hogy tükör csak a gazdagoknak van.
Gemma: És mindenki másnak akinek van lakása és fürdőszobája.
Ramona: Télleg? Fürdőszoba is van?
Gemma: Most komolyan! Te hol laksz? Laksz egyáltalán valahol?
Ramona: Nem... Mindig össze-vissza megyünk.
Ramona: /sóhajt/
Gemma: Az szörnyű! Még ilyenkor is esőben?
Ramona: Igen.
Gemma: És hányan vagytok?
Ramona: Hárm... Ketten.. mostmár...
Gemma: Hogy-hogy?
Ramona: Az anyukám meghalt.
Gemma: KOMOLYAN? Jaj nagyon sajnálom... Mi történt?
Ramona: A nagyanyám mindig verte. Nagyon legyengült.
Gemma: Ó....
Stefan: Ramonaaaa!! Gyere ide azonnal,vagy kitépem az összes a hajad!
Gemma: ÁÁ ez ki volt???
Ramona: A nagyanyám... Sajnálom mennem kell!
Gemma:Várj ne!
Ramona: Mi van?
Gemma: Nem mehetsz el! Bántani fognak,vagy nem?
Ramona: Már megszoktam...
Gemma: Akkor is! Ez így nem jó! Te is belehalhatsz!
Ramona: Ugysem fogok! Majd meszebb leszek tőle.
Gemma. Nee Ramona! Akkor holnap gyere vissza! Légyszi!!
Ramona: Na jó.. Megpróbálok..
Ramona: De azért kedves vagy. Eddig mindenki úgy megbámult és a nyelvét nyújtogatta ránk. Szörnyű volt!
Gemma: Vannak még jó emberek a világon!
Ramona: Ég veled!
Gemma: Holnap is gyere!
|