1. rész
Echo: Sziasztok! A nevem Echo, ma lettem tizenhét éves. Épp a nagymamámhoz megyek látogatóba, de sajnos ez elég bonyolult helyzet, ugyanis a nagymamám Rómában él a Vatikán közelében. Elég nehézkes az oda jutás, ugyanis én Zotte városában élek, ami olyan hangyányi, hogy nem is látszik a térképen. A városban, vagy inkább azt mondom faluban csak 2 busz megálló van az egyik egészen a keleti csücskében és van egy hozzánk közelebb egy kastély előtt. Na én most itt vagyok, de nem tudom, hogy sikerül-e eljutnom Rómáig, mert borzasztóan érzem magam.
Echo: /Elájul/
Idegen: *Nahát, nahát! Szegény kisasszony biztos rosszul érzi magát! Azt hiszem beviszem a házba. Még nem fenyegeti veszély, legalábbis estig.*
Idegen: Hóóó-rukk!
Idegen: *Remélem hamar felébred!*
Echo: *Hol vagyok?*
Idegen(Hátulról): A kastélyomban.
Idegen: A nevem III. Jonathan Rous, tizenhét éves. Az öcsémmel élek itt, a szüleink hátra hagyott kastélyában.
Echo: /bólintva jelzi, hogy érti/
Jace: De nyugodtan hívj csak Jacenek. /Mosolyog/
Jace: Viszont hamarosan indulnod kell. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan távoznod kell, de nem maradhatsz estig.
Echo: Értem és köszönöm, hogy nem hagytál ott a buszmegállóban.
Jace: Semmiség.
Echo: Nem, nem az! Ritka az ilyen jó ember. Remélem egyszer majd meghálálhatom.
Jace: Ja, ember... /suttog/
Echo: Mi?
Jace: Semmi, semmi! Hamarosan indulnod kell, mert már kezd sötétedni!
Echo: Értem. /Felül/ Még egyszer, köszönöm!
Jace: Nincsen mit. Tényleg!
Echo: /Rámosolyog/ Na megyek.
|