|
11. rész
Nem akartam vele menni,de azért szófogadóan csoszogtam utána. Csak a szoba másik végébe vitt,ahol az összes fal be volt polcozva, inkább csak vállmagasságig,hogy Mrs. Wilberforce is kényelmesen elérjen mindent. A polcok fölött ismét festmények és képek lógtak.
Mrs. Wilberforce: Tetszik a könyvtáram?
Tyler: Csodálatos.
Mrs. Wilberforce: Nézz csak körül, kölcsönkérhetsz bármit, hiszen igazán gondos kislánynak tűnsz. Ott vannak gyerekkönyvek!
Kicsi könyvekhez szoktam,itt meg hatalmas kacskaringós bőrkötetes képeskönyveket találtam.
Mrs. Wilberforce: Vedd ki nyugodtan, nézd meg! Csak aztán ne az asztalnál olvass,nem akarom,hogy kézzel összepecsételjék a könyveimet.
Tyler: Ó dehogy megígérem! Ezek a a maga gyerekkori könyvei?
Mrs. Wilberforce: Igen,sőt a legtöbbet az anyukámtól örököltem, ő meg a nagymamámtól. A nagy házban voltak,igazi könyvtárban.
Tyler: A Melchester a maguk háza volt?
Mrs. Wilberforce: Igen. Apám sok-sok évvel ezelőtt átalakíttatta, és iskolát nyitott. És most persze a férjem viszi az üzletet. Régebben táncot és zenét tanítottam, de most már..... - Lábaira mutatott.
Meg akartam kérdezni,hogy mi történt vele,de féltem,hogy tapintatlannak és gorombának tartana.
A Titkos kertet választottam,mert azt már láttam a tévében és imádtam.
Mrs. Wilberforce: Remek választás - mondta mosolyogva, mintha épp jól vizsgáztam volna. - Ez a történet a Misselthwaite Manorben,egy olyan hatalmas házban játszódik,aminek száz szobája van. Emlékszem,kislány koromban bejártam a Melchestert a pincétől a padlásig,és megszámoltam a szobákat,hátha eljutok százig.
Tyler: És eljutott?
Mrs. Wilberforce: Sajnos nem. Nem is emlékszem,hányat számoltam meg,majd járd végig és mondd meg nekem mennyi. Nem hiszem,hogy oda fel tudnék menni.... - Összeszorította az ajkait,de aztán kipréselt egy mosolyt. - Na gyere, menjünk vissza.
Gerda: Biztos ne segítsek valamiben? - Jött rögtön anya, a hülye kérdéseivel.
Mrs. Wilberforce: Nem-nem,drágám ma este maguk itt a vendégek. A maga konyhai munkája csak holnap kezdődik. Most amúgy csak egy maroknyi szomorú kis árva van itt,akik szünidőre sem mehettek haza. Összességében azt hiszem,nem lesz túlságosan befogva a tanév kezdetéig. De maga Lucas.......Rengeteg a sürgős munka sajnos. Az iskola egyre öregebb,rozogább,minden csikorog és el-eltörik. Pont mint én. Tartunk egy kis szemlét,körbejárjuk a házat holnap reggeli után,kitaláljuk, mivel kezdjünk.
Roxy: De nekünk vakáció van - kacsintott rám boldogan.
Gerda: Nem,ti ketten nekem fogtok segíteni! - Ne aggódjanak,nem fogom hagyni,hogy felügyelet nélkül rohangáljanak.
Miss French: Hát Roxy rohangálhat felügyelet nélkül,ha Shepet is magával viszi.
Mrs. Wilberforce: Neked meg az lesz a dolgod Tyler, hogy engem látogass és diskurálj vele a könyvtárban.
Anyának nem tetszett,hogy itt utasítgatnak,de nem akart tiltakozni. Aggódott,hogy most már ideje lenne ágyba dugni minket.
Fél 11-kor léptünk le. Iszonyatosan kellett pisilnem, a négy pohár narancs és áfonyalétől,de nem mertem mindenki előtt megkérdezni,hogy hol a vécé. Ezért az ösvényen odasúgtam anyának.
Gerda: Nem tudok mit csinálni,miért nem szóltál? Bírd ki,mindjárt hazaérünk.
Tyler: De nem bírom ki!
Gerda: Ne csináld,túl sötét van ahhoz,hogy itt lófrálj.
Lucas: Ne félj Gerdám,amíg engem látsz!
Roxy: Az apa mindent elkövetett,hogy megvédje kis családját,miközben hazafelé tartottak a veszélyekkel teli ösvényen,de ahogy a kastélyhoz értek vonyítást hallottak a távolból......
Tyler: Rox! Ne kezd már megint, bepisilek!
Nem érdekelte,felemelte a fejét és vonyítani kezdett,de hirtelen abba is hagyta, felfelé bámult az égre,fejét teljesen hátrahajtotta.
Roxy: Nézd a csillagokat!
Tyler: Az ott a Sarkcsillag,az a legfényesebb,de vajon a többit hogy hívják?
Roxy: Nem tudom. Csak annyit tudok,hogy kell lennie Kis- meg Nagymedvének.
Tyler: Baromság! Keresek majd egy csillagokról szóló könyvet.
Roxy: Az új barátnőd, Mrs. Wilberforce majd biztos szívesen kölcsönad egyet.
Gerda: Fura nő. Nem azért mert......értitek mozgássérült,hanem mert úgy tűnik mint aki örökké álmodozik. Lehet,hogy nincs ki mind a négy kereke.
Lucas: Nekem úgy tűnt teljesen rendben van.
Gerda: De most,mond meg mirelit kaját elénk rakni...
Roxy: Szerintem isteni volt, sokkal jobb bolt a csirke mint bármi amit eddig életünkben kaptam - közölte tapintatlanul Roxy - Hé Ty, miért mész ilyen furcsán?
Tyler: Mert most már télleg mindjárt bepisilek.
Gerda: Ugyan már! Nem vagy kisbaba! Na jó,bújj el ide a bokorba,és intézd el ott gyorsan.
Tyler: Azt nem bírok - nyögtem,de rájöttem,hogy muszáj lesz, különben csúnya vége lesz.
Berobogtam a bokrok közé,közben imádkoztam nehogy farkasemberekkel találkozzak.
Ügyetlenül,nagy nehezen elintéztem a sötétben amit kellett, utána oldalra léptem és eldőltem a sűrűben.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
