|
8. rész
Közeledtünk a házunkhoz. A rossz aszfalt ropogott,a kavicsok pattogtak,ahogy apa lassan végighajtott rajta. Anyával alig győztük bámulni a hatalmas Melchestert. Már látni lehetett a parkolót és a leendő házunkat. A teherautóból épp nagy Alf és kicsi Bernie pakolásztak. Ahogy megállt a kocsi,anya kipattant.
Gerda: Vigyázzanak a bútorok sarkaira! Ne koptassátok le őket!
Alfnál épp néhány ismerős párna volt. Ismerős? Á,hisz' az az enyém!
Alf: Maguk aztán nem siették el az utat! A szebbik úton jöttek egy kis kerülővel?
Lucas: Haha nagyon vicces.
Apa nem akarta bevallani,hogy eltévedtünk.
Bernie menekült is be a házba,amint meglátta anyát, nehogy észrevegye: épp zabálni készültek. Úgy látszik ez nem fog menni.
Gerda: Már mindent kipakoltak?
Rohant is tovább, egyenesen be a házba. Apával zavartan,de gyorsan próbáltuk követni. Főleg én aki, épphogy kiszállt a kocsiból.
Nos, bementünk a házba.
A bútoraink szanaszét. Egyik sem mutatott jól sehol. A lakás nem is volt annyira igazi lakás,inkább csak egy sor kicsi szoba egy folyosó mentén. Régi szürkés kővel volt borítva a padló, a falakon krémszínű lemálló tapéta. Elég visszataszító látvány volt...
A nappaliban az összes bútorunk össze-vissza bepréselve.
Anyáék hálószobabútora az ócska tűzhely mellé volt lerakva, mellette egy icipici mosogató. Aztán hosszúúú folyosó, ahonnan nyíltak a szobák.
Először a hálószoba. Baromi büdös padlószőnyeg, a fal sikertelenül levakolva,ocsmány zöld és sárga függönyök lógtak az ablak előtt és benne a szép kétszemélyes ágyunk.
Ha! Most jön a mi szobánk!
Tyler: Várjunk csak... Közös szobánk lesz?!
Gerda: Igen. ..
Ennél többet nem tudott mondani. Itt is a bűzölgő függöny díszelgett.
Gerda: Veszünk új függönyt meg ilyesmiket. Pillanatok alatt meg lehet csinálni egy varrógépen az meg biztos van az iskolának.
Körbenéztem. Sosem lesz feleolyan szép sem mint a régi szobánk otthon,akármivel is próbálkozzunk. Olyan csalódott lettem. Én hülye, azt képzeltem, hogy valami csodapompás helyen fogunk lakni,hatalmas levegős szobákban bársonyfüggönnyel...
Gerda: Na, kicsit kicsinosítjuk nektek,sokkal vidámabb lesz! - igyekezett minél vidámabbnak látszani,de ő is nagyon úgy festett mint akinek túl sok ez az egész.
Tyler: Igen, mami csodás lesz - válaszoltam gyorsan. - Akkor kezdjem el kipakolni a cuccainkat?
Gerda: Ó te vagy az én édes kicsi babám. - Mondta anya, közben körbenézett és szaglászott. - Fura szag van.
Tyler: Hogyhogy fura?
Gerda: Poros? Vagy Dohos? Mindenesetre először mindent alaposan le kell sikálnunk. A függönyről nem is beszélve, ezeket egyből bedobom a mosógépbe. Szent Isten,akik előttünk laktak itt nem sokat törődtek a házzal. De mi mindent kitisztítunk,illatos lesz és ragyogni fog az egész,mint a frissen felnyitott gesztenye! Még jó,hogy előttünk az egész nyár!
Anya hirtelen hozzám lépett és vadul megölelt.
Gerda: Nagyon boldogok leszünk itt, Tyler, te és én és apa és Roxy. Remélem hamar visszajön,szükség van minden segítségre.
Viszont Roxy rettenetesen sokáig nem jött.
Alf és Berni befejezték a bútorcipelést. Apa nyomi kis borravalója után, szépen elmentek. Valszeg soha többé nem látom őket. (Hála' az égnek!)
[...]
Gerda: Micsoda két modortalan fajankó!
Lucas: Mondtam,hogy jobban járunk, ha bérelünk egy teherautót!
Gerda: Persze a te hátaddal!
Lucas: Akkor is. Milyen megvetően nézte a tízesemet! Meg ahogy beszélt a lányunkról.......
Gerda: Télleg, hol van a lányunk? Lassan muszáj lesz utánanézned,Lucas!
Lucas: Majd csak hazajön,nem hiszem,hogy nekem kéne elmenni érte. Miss French vigyáz rá...
Kövi rész>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
