|
14. rész
Sok-sok magas ház között megbújik ez a kis hely ahova jöttünk. Hát igen a Gundel nem a város egyik legjobb étterme, inkább a legfurább,de egy jó benne: télleg igazi házias finom kajákat adnak!
Mandy: Jó napot! A kettes asztalnál várnak minket.
Portás: Rendben, ott hátul lesz!
Mandy: Köszönjük!
Hát igen, eléggé kihalt hely ez, Roberték és az én kis csapatomon kívül szinte nem volt senki.
Odamentünk hát Robertékhez. Anya nagyon izgult,amikor meglátta őket,észre sem vette Carolékat. De én annál inkább! :D
Mandy: Sziasztok!
Robert: Mandy! De jó,hogy megérkeztetek! /Dianna köszönj!/
Súgva mondta,de én meghallottam.
Dianna: Khm.. Jó estét Mandy! És Suzi! -_-
Mandy: Á ugyan tegezz nyugodtan!
Suzi: Hmm.. Szia Dia..
Kicsit ciki helyzet volt pár pillanat csönd is volt,de végre anya megszólalt.
Mandy: Na és rendeltetek már valamit?
Robert: Á igen! Gondoltam megleplek titeket!
Mandy: Tényleg? Ó,de izgalmas, mi az?
Robert: Egy különleges sütemény Gundel módra!
Mandy: Biztos finom lesz!
Robert: Igen!
Ismét ciki helyzet volt,csak ültem és hallgattam az ősök dumáját. Dianna szintúgy. Mit meg nem tettem volna azért,hogy átmenjek Liziékhez!
De most jött a legrosszabb.
Robert: Diuskám nem akarsz Suzi mellé ülni? Kicsi jobban tudnátok beszélgetni!
Dianna: Oh....
Robert: Na ne izélj, ülj oda!
Dianna felállt és lesütött szemmel velem szembe leült. Alig bírtam ki röhögés nélkül, a nagy és gonosz Dianna a suliban, apucinál meg milyen nyuszi-muszi! Hát remélem látták Carolék! XD De mikor leült megszólalt.
Dianna: Apa! Mikor jön már a kaja? Baromi éhes vagyok.
Robert: O_o Dia bírd ki mindjárt itt lesz,addig dumálj Suzival!
Á rájöttem valamire! Direkt le akarja égetni az apját,hogy ne kelljen többször együtt lennie velünk. Micsoda komiszul okos zsarnok!
Dianna: Hát ... - próbált beszélgetni velem - gondolom most azt hiszed te vagy a legjobb a múltkori szurkolás után,de ez nem így van! Még rengeteg ilyen lesz, és nem győzhettek mindenhol!
Suzi: *Beképzelt liba!* Ugyan kérlek. Ne kezd már itt is. Nektek is ugyanannyi az esélyetek mint nekünk. Természetesen ez az élet rendje, nem a győzelem a fontos hanem a részvétel!
Szerencsére megérkezett a süti,így nem kellett folytatnom a vitát,mert igazából nem is tudom mit mondtam volna.
Mandy: Nagyon szépen köszönjük!
Robert: Isteni az illata!
Mandy: Ízlik Suzi?
Suzi: Igen anya, csodás!
Robert: Nekem is,de valami pucosabbat képzeltem el,nem egy ilyen kicsi téglalapot...
Mandy: Ó Robert,így is szuper!
Robert: Örülök mert neked azért tetszik!
Fél óra múlva
Robert: Na a számlát lerendezem,ti várjatok meg kint!
Mandy: Csajok menjetek ki, jövök mindjárt én is!
Szemtől szembe vártunk,miközben gondolatban egymást szidtuk.
Szörnyű este volt, azt hittem hozzám se szól majd,vagy valami erősebb csesztetést kapok tőle,de nem. Úgy látszik vasárnapra nincs töltőereje. Vacsora közben szemeztem Carolékkal, de láttam semmi értelme nem volt,hogy eljöttek. Micsoda pocsék egy nap!
Robert: Nos, mehetünk Dia, jó éjt Suzi! Remélem jól szórakoztatok!
Suzi: Ja igen.......
Még nyomtak egymásra egy búcsú csókot és végre elindulhattunk haza!
Azért kár,hogy nem tudtam a csajokkal beszélni,de most már mindegy. Majd holnap a suliban megdumáljuk a dolgokat. Szerencsére Robert elvitte Diannát az anyjához,így nem velünk kellett hazajönniük.
Kövi rész>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
