|
30. rész
Cori: Peter!
Peter: Cori! De jó végre itt vagy!
Cori: Igen? Na hova megyünk?
Peter: Gyere utánam!
Cori: Hé várj! Hova mész? A pajtába?
Peter: Majd meglátod!
Cori: * Hova vezet Peter? Talán a kocsikázni fogunk? *
Cori: Ez a létra eddig is itt volt?
Peter: Hát nem mindig,de igen. Gyere Cori!
Cori: Jó megyek! Hú,de izgi!
Peter: Gyere! Nézd!
Cori: Hűha!
Cori: Ez mi? Szénák?
Peter: Hát igen. Ide szoktuk fölpakolni aztán levinni az állatoknak.
Cori: Azta! Erről én mért nem tudtam?
Peter: Nem tudom. Talán azért mert ez nehéz feladat, férfiaknak való munka..
Cori: Ó férfiaknak! Szóval már te is igazi férfi vagy! Hehe
Peter: Hát igen...
Cori: Várj! Az ott hátul mi?
Peter: Micsoda?
Cori: Nézd ott a sarokban!
Peter: Jééé!
Cori: Na?
Peter: Azt eddig észre sem vettem! Általában a létrán álltam és dobáltuk a szénabálákat. Oda nem is néztem!
Cori: Na ne mond!
Cori: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Peter: ÁÁÁ!!! Miért is sikoltunk?
Cori: Peter.... Ez egy sír?
Peter: Hát nyugodjék békében van rajta,szóval lehetséges... Jaj Cori! Ugye nem!
Cori: Az anyám sírja? Miért itt van? Miért nem egy temetőben? Segíts Peter!
Peter: Miben?
Cori: Emeljük föl! Van alatta valami!
Peter: Na mi van alatta?
Cori: Jééé! Egy... füzet? Nem! Lauren de La Roche titkos naplója... Ó Peter!
Peter: Lauren? Kinek a naplója ez?
Cori: Az anyámé...
Peter: Ó hát akkor vedd fel és nézzük meg!
Cori: Biztos?
Peter: Igen! Ott egy fotelféleség üljünk oda!
Cori: És ha nem szabad? Elvégre titkos!
Peter: De már ezer éve írta! És a lánya vagy! Na... Csak az első oldalt?
Cori: Na jó
Cori: "1854. március 2.
Kedves naplóm! Eme napon vége a hideg télnek! Habár télen minden elraktározott ételünk elfogyott, múlt esztendőben nagyon jó termésünk volt,remélem idén is az lesz..."
Cori: Ez unalmas, ugorjunk!
Peter: Várj! 1854? Ír március végében?
Cori: Őőő... Igen! Tessék:
"1854, március 27.
Egyesült Királyság hadat üzen Oroszországnak! Már egy éve tart az orosz háború! Most nagyon keveset tudok írni, édesanyám nagyon félt minket..."
Cori: Ez mi? Orosz háború? Ez fiús dolog,engem nem érdekel...
Peter: Gondoltam. Engem igen!
Cori: Engem más érdekel! Megnézem a végét! Remélem van rólam szó!
Cori: "1885 január 12.
Jaj édes kis naplóm! Már vagy 30 éve nem is jöttem a pajta tetejére föl és nem írtam beléd! Különös ide visszajönni! Milyen hamar eltelt ez a harminc év! Azóta rátaláltam az én drága férjemre és hamarosan anya leszek! Csodálatos érzés,hogy ezeket a szavakat a kisbabám közelében írom meg! "
Peter: Jaj,de szép szavak!
Cori: Peter.... Nem is bírom tovább olvasni! Ez egy óriási kincs! Ide le van írva az anyám egész élete!
Peter: Tartsd meg Cori! Ha ez egy ilyen csodás dolog!
Cori: De jó,hogy megértesz! Ó Peter pont az én anyámnak kell ilyennek lennie!
Peter: Miért?
Cori: Hát egyszerűbb lenne Trixnek lenni!
Peter: Hát... Akkor csak nézhetnéd,hogy én milyen boldog vagyok!
Cori: Mi?
Kövi rész>
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
